Halász Piusz: Prohászka püspök üzenete PPEK szám: 791
A szerző bevezetőjéből:
A múlt század derekán próféta született ezen a földön Prohászka Ottokár személyében. Próféta, akinek lelke tüzesebb és hangja ércesebb, mint a többieké. Próféta, aki égbevesző hegyet épít magának grandiózus hitéből, s annak ormán látja a múltat, érti a jelent és értelmezi a jövőt. Libanon cédrusává nőtt a törpe cserjék között: gyökerei a múltból kúsznak elő, töretlen törzse a jelenbe mered, lombjai pedig az eljövendő századokat árnyékolják. Próféta: szól az időben az idő ellen. Van ereje és bátorsága, hogy Isten szavát hallassa abban a világban, mely az örök bálványok köré új mitológiát teremt. Volt bátorsága ahhoz, hogy Isten követe legyen abban a korban, mely minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Istennel.
Prohászka Ottokár száz évvel ezelőtt úgy lépett a magyar égre, mint Heliosz, mely a zsoltáros szavai szerint „ujjongva, mint a hős, útját úgy futja végig” (Zsolt 19,6), olyan diadalmasan és az örök ifjúság olyan elbűvölő kolorittjével, mint Aurora, kit Guido Reni festett remek ecsetjével a Palazzo Respiglosi falára. Befutotta az egész magyar égboltot, fényével beköszöntött kunyhóba és palotába, melegével megérintett minden magyar szívet, erejével életre keltette a hitetlenségbe dermedt lelkeket. Hajnaltól alkonyatig futotta meg töretlen útját, s a fénye nem fogyott. Mikor az örökkévalóság kék ege mögött leáldozott, bíborba, aranyba vonta az egész látóhatárt. A nap lehunyt, de fénye itt maradt.
Úgy jött el, mint Illés, nem tegnapokból, nem tanítványként lépett elő, hanem egyedül az Isten küldő szavából. Nem támaszkodott másra, mint Isten erejére. Izrael földjére jött, és bálványokat talált – hát döntögette őket. A négy folyó között iszonyatos aszály fogadta – hát a felhőtlen égből az áhítat esőjével öntözte meg a kiszáradt lelkeket. Korsójából nem fogyott el az olaj, szívében nem száradt ki a remény, ajkán nem remegett az ige. Úgy is ment el, mint Illés, szívének tüzes szekerén, a Szentlélek forgószele ragadta el.
Illés elment, de palástjá itt maradt. Ó, Isten embere, engedd, hogy magamra öltsem palástodat! De ne csak a palástodat add nekem, hanem öntsd ki rám a lelkedet is, hogy új pünkösd legyek! Hogy én is kiállják ide a Horeb hegyére az Úr színe elé: „S az Úr előtt nagy és erős szélvész, mely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, és a szélvészben nincs az Úr, s a szélvész után földrengés s a földrengésben nincs az Úr, s a földrengés után tűz és a tűzben nincs az Úr, és a tűz után szelíd szellő suttogása és a csendben megszólal az Úr.” (1Kir 19,11–12)

Kattintson letöltésre a "PDF" vagy "DOC" szavakra vagy a fájl nevére!
   Formátum       Méret (byte)    Fájlnév   
PDF 2.970.650 Halasz_Piusz_Prohaszka_uzenete_1.pdf
DOC 1.134.592 Halasz_Piusz_Prohaszka_uzenete_1.doc
EPUB 359.623 Halasz_Piusz_Prohaszka_uzenete_1.epub
MOBI 1.012.868 Halasz_Piusz_Prohaszka_uzenete_1.mobi