A kistarcsai templom oltárképe 1. rész

A kistarcsai templomot az itt élő hívek a Szűzanya tiszteletére építették. Szűzanya életéből sok eseményt ábrázoltak festményeken, szobrokban a templomok fő- illetve mellékoltárain. Például: Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony, augusztus 15.), Szűz Mária születésének ünnepe (Kisboldogasszony, szeptember 8.) A régi Szűz Mária ünnepek mellett vannak újabb Szűzanya ünnepek, mint például amelyek a Lourdes-i, Fatima-i jelenések emlékét őrzik.
Az itt élő ősök, a Rózsafüzér Királynő tiszteletére építették templomukat.
A Rózsafüzér Királynő ünnepét 1716-ban XI. Kelemen pápa rendelte el, Savoyai Jenő péterváradi győzelmének emlékére. Savoyai Jenő a Habsburg család legszerencsésebb és legnépszerűbb vezére volt. X. Pius pápa ezt az ünnepet október 7-re, a lepantói győzelem emlékére tette. (Lepantó – Balkán-félsziget dél-nyugati csücske, Jón-tenger, Korinthoszi-öböl bejárata.) A keresztény Európa hajóhada itt győzte le a török túlerőt.

Szent Domonkos
Az oltárképen látható a gyermek Jézus, a Szűzanyával együtt, előttük térdel Szent Domonkos, kezében a Rózsafüzérrel.
Domonkos 1170-ben születet Spanyolországban, Caleruega községben.
Édesanyját, Jankát és kisebbik bátyját, Manest az Egyház szentté avatta. Édesapja, Guzman Bódog és nagyobbik bátyja, Antal szentség hírében haltak meg. Ilyen családban Domonkos életében korán jelentkeztek a szent élet szép vonásai. Élénk eszű, gyors felfogású gyermek volt. Már ifjú korában tudatos lelki életet élt. Tizenöt éves korában Palencia (Észak-Spanyolország) város főiskolájára iratkozott be. Palenciában, – mint egykor Nagy Szent Vazul, (IV. század) és Nazianzi Szent Gergely. (IV. század), – csak két utat ismert: a templomba és az iskolába vezető utakat. Miután tanulmányait befejezte pappá szenteltette magát és az igehirdetésben tűnt ki. III. Ince pápa a katharok és a valdiak megtérítésére Dél-Franciaországba küldte őt..
Katharok – görög szó, tisztát jelent. Főként Észak-Olaszországban és Dél-Franciaországban elterjedt eretnekség, szekta. Egyháztól eltérő tanítás, vallásos álarcba bújtatott mozgalom. Albiaknak is nevezték magukat, mert központjuk Dél-Franciaországban, Albi városban volt.
Valdiak, – az Egyház világi hatalma ellen lázadó középkori keresztény szekta. Alapítójuk: Valdes Péter. Rajongóik fapapucsban jártak. Elvetették a nyilvános istentiszteletet. Csak a keresztséget, a prédikációt és az úrvacsorát tartották meg. A papi ténykedéseket civil emberek végezték. E hamis tanítás különösen Dél-Franciaországban, Észak-Olaszországban, Németországban és Csehországban terjedt el. Főleg Domonkos-rendű hitszónokok küzdöttek ellenük. Az 1179-i lateráni zsinat elítélte tévedéseiket. III. Lucius pápa (1181) kizárta őket az Egyházból. A husziták (cseh vallásújítók) és a protestánsok a valdiakat előfutáraiknak tekintik.
Domonkos életét a térítő munka jellemezte. Gúny és üldöztetés mellett térítette az embereket. Térítő munkájában három nagy segítője volt. 1. Nagy tudása és világos meggyőző beszéde, 2. szigorú és szegény élete, 3. Isten különös segítése. A apostolkodás évei mély nyomokat hagytak életében. Belátta azt is, hogy munkája csak akkor lehet maradandó, ha alkalmas társakat gyűjt maga mellé. A szerzetesrend alapításának gondolata korán felmerült életében.
A Domonkos által alapított szerzetesközösség szabályait III. Honórius pápa 1216-ban hagyta jóvá. Sőt külön engedélyt adott a rend tagjainak, hogy bármely egyházmegyében prédikálhatnak és gyóntathatnak. Domonkos örült, amikor látta rendjének rohamos terjedését. Most már csak egy vágya volt: a vértanúhalál. 1221. év tavaszán elindul, hogy a pogány kunokat megtérítse. A Gondviselés azonban másként határozott. Velencéből vissza kellett fordulnia, mert súlyos beteg lett. Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án.
A 12. és a 13. századnak két hatalmas egyénisége volt Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc. A két szent újított, változtatott. Megtehették, mert szentek voltak. Újításra csak az merjen vállalkozni, aki először bemutatja saját életén keresztül a szebbet, a jobbat. Ha valaki nem ezt teszi abból csak baj, ellentét, szakadás következik.
Szent Domonkos életrajzi forrásai figyelemreméltó részleteket említenek fel a szent életéből. Lássunk belőle egy párat.
1. A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt az az eljárás, hogy mindkét fél pergamenre írta fel a maga tételét és annak bizonyítékait, majd döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik oldalon áll az igazság. Domonkos Montréalban (Franciaország) szerkesztett egy ilyen iratot, és átadta a bíróknak. Mikor este a bírók a kandallónál ültek, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessék tűzbe Domonkos pergamenjét, s ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a katarok, hanem a katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot elfogadták, és bedobták a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés kivetette a kandallóból. Ugyanez történt másodszor, sőt harmadszor is: a pergamen sértetlen maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem tudhat senki. Csakhogy az egyik bíró nem tudta tartani száját, és híre ment a csodának.
2. Domonkos nagyon szeretett Carcassonéban prédikálni. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy mi ennek a magyarázata, azt válaszolta: az, hogy itt az egész világ ellenségem.
3. Hiába jeleztek neki előre veszedelmeket, soha nem változtatta meg útirányát, sőt minden veszedelem ellenére nyugodtan aludt az útszéleken. Nem félsz a haláltól? – kérdezték tőle ámulva a katarok. – Mit tettél volna, ha elfogunk? Arra kértelek volna titeket – válaszolta -. hogy ne egy csapással öljetek meg, hanem lassan tépjétek szét testemet, hogy így részese lehessek a mennyei koronának.
4. Még ma is megvan az út menti kereszt Prouille mellett, azon a helyen, ahol a következő történt: Domonkos jámbor dalokat énekelve ment, és beleütközött két rablóba, akik lesben álltak, hogy megöljék. Gondtalansága és nyugalma annyira lenyűgözte őket, hogy bénultan eresztették le fegyverüket és kereket
oldottak.
5. Egyik missziós útján előkelő asszonyok fogadták be a házukba, akik maguk is hajlottak az albigensek tanítása felé. Mikor látták, hogy eledelül csak kenyeret fogad el, csak vizet iszik és éjszakára a puszta földön alszik, apostoli egyszerűségén úgy megrendültek, hogy megszilárdultak katolikus hitükben.
(A felsorolt események Franciaországban történtek Szent Domonkossal.)
A kistarcsai oltárképen Szent Domonkos térdel a gyermek Jézust tartó Szűzanya előtt, és kezében tartja a Rózsafűzért. Mi ennek a festménynek az alapja?
A Domonkos rendhez tartozó Alanus de Rupe, – aki 1475-ben halt meg, – azt a legendát kezdte híresztelni, hogy Szent Domonkos kapta az olvasó imádságot a Boldogságos Szűz Máriától az eretnekek elleni küzdelemhez, mint hathatós eszközt. Ezen legendából annyi bizonyos, hogy Szent Domonkos nagy bizalommal fordult a Szűzanyához és kért segítést az albiak elleni küzdelemhez. Az is tény, hogy a Domonkos rendű szerzetesek voltak a legbuzgóbbak az Olvasó imádság terjesztésében. Az is igaz, hogy a sok Miatyánkot, Üdvözlégy Máriát gyöngyfüzéreken számolták. Ma tudjuk, hogy ez a nagyhatalmú, fölséges imádság jó két századdal később kezdett terjedni.
Szent Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg.
Szentté avatták 1234. július 3-án.
1969-től augusztus 8-án tartjuk ünnepét.

A szentély falfestménye
Az oltárral szemben állva jobb kéz felől látjuk Szent V. Pius pápát, kezében Rózsafüzérrel. Két hajót lehet még látni. Ezek jelképezik a keresztény és a török hajóhadat. Az oltárkép tehát a Lepantó (görögül: Naupaktosz) közelében 1571. október 7-én történt tengeri ütközetet ábrázolja. Szent V. Pius Rómában a Rózsafüzért imádkozta, és látomásban látta a győzelmet és közölte a jelenlevőkkel.
Ezen a falfelületen régen ornamentika (díszítő művészet) volt festve. Ezt igaszolja az a régi fényképfelvétel, mely az 1998-as Kistarcsai Kalendáriumban is látható.
Beszéljünk tehát a falikép történelmi és vallási hátteréről.
1. Szent V. Pius pápa volt akkor az Egyház vezetője. A pápák sorában a 227-ik. 1566-1572-ig volt pápa. Ghislieri Mihály -, ez volt a pápa családi neve -, Bosco faluban (Észak-Olaszország) 1504. január 17-én születet, nemesi családból. Domonkos kolostorban kezdett tanulni. 14 éves korában belépett a
Domonkos rendbe. Alázatos, buzgó, szorgalmas szerzetes volt. Kiváló tanulmányi eredménye után pappá szentelték. A kispapok (teológia) tanára lett. Rómában a pápai intézményben dolgozott. Fokozatosan nagy tekintélyt szerzett magának. IV. Pius pápa halála után a bíborosok Borromeo Károly (Milánó püspök-bíborosa) biztatására egyhangúlag pápává választották, 62 éves korában. A szerzetesi egyszerűségben élő pápa az Egyház belső életét megerősítette. Az Egyház külső életét a missziókkal (hitoktatás) erősítette, különösen Amerikában, Ázsiában. Állandó kitartással, tekintélyét felhasználva, dolgozott a török veszedelem elhárításán. Nagy összeggel támogatta a Máltai lovagrendet. A magyarok törökök ellenei háborúját tekintélyes pénzösszeggel segítette. Mikor pedig II. Szelim szultán 1570-ben esküszegő módon a velenceiek birtokában lévő Ciprus szigetére támadt, nem nyugodott addig, míg a nemtelen támadás megtorlására Spanyolországot, Velencét, Genovát és a Johannitákat (Máltai lovagrend) szövetségbe nem vonta. Ez volt az úgynevezett Szent Liga. A törökök félelmetes terjeszkedését csak összefogással lehetett megoldani.
2. A török uralom – bármilyen furcsán hangzik is – Mohamed (570) vallásalapításával kezdődött. A zsidó, a keresztény és a perzsa vallási szokásokból újat alkotott. Szent háborúra szólított fel. Aki a szent háborúban meghal, csodálatos érzéki boldogságban részesül. A harcias arab törzsek alig fél évszázad alatt elfoglalták, Palesztinát, Szíriát, Mezopotámiát, Egyiptomot, Észak-Afrikát, sőt a Spanyol félsziget déli részét. Győztes hadaik Európát is elborították volna, ha Martell Károly (frank vezér) Poitiers-nél (Párizstól délre 250 km.) 732-ben győzelmes útjukat nem vágja el. Mohamed hívei akkor már végigvonultak Spanyolországon és Franciaországba is mélyen behatoltak. A 8. és a 9. században a mohamedánok meghódították Perzsiát, Afganisztánt s India nagy részét. A 12. században egész Nyugat-Ázsia, Spanyolország, Szicília és Észak-Afrikai urai lettek. A 13. században a tatárok és a törökök legyőzték a mohamedánokat. Érdekes: a háborúban győzedelmeskedő tatárok és a törökök átvették Mohamed vallását és ők lettek a legfanatikusabb védői és terjesztői. A 15. században a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (1453). Elindult a török henger a Balkánon keresztül. Nándorfehérvárt (Belgrád) körülzárták. Kapisztrán Szent János ferences szerzetes és Hunyadi János a Dunán lévő török flottát megsemmisítették. A török ágyúkat elfoglalták, erre a törökök elmenekültek (1456). Európa ujjongott. Sajnos Kapisztrán Szent János és Hunyadi János hamarosan meghaltak. Hetven évvel később 1526. augusztus 29-én Mohácsnál II. Lajos magyar-cseh király, döntő vereséget szenvedett a törökökkel szemben. Ebben az időben két párt uralkodott az országban. E versengésnek a törökök látták hasznát. A király külpolitikailag is magára maradt és a csatában meghalt. A mohácsi csatatéren maradt Tomori Pál kalocsai érsek és csaknem az összes magyar főpap. E vereség utat engedett a töröknek, csak több mint 150 év után verték vissza Bécsnél (1683). Ezek után felszabadult Buda is (1686). A török bukásnak jelentős állomása volt Lepantó.
3. Lepantó -, amint már említettem – görög neve: Naúpaktosz. Görög város és kikötő a Patraszi és a Korinthoszi öblöt elválasztó tengerszoros északi partján. A közelében vívott tengeri csata révén vált nevezetessé a történelemben. E tengeri ütközetet lepantói csata néven emlegetik. (Új Katolikus Lexikon VII/807. oldal.) A lepantói csata a keresztényeknek csodálatos győzelmet, a törököknek pedig a bukást jelentette. Lássuk a csata történelmi előzményeit. Nemzeti létünk nagy temetője – Mohács, 1526. augusztus 29. – után elmúlt negyven év. A hazánkba törő török sereg Szolimán, – illetve Szulejmán, – vezetésével Bécs ellen vonult, de a Szigetvárnál 1566-ban meghalt. II. Szelim szultán uralkodása idején (1566-74) Szent V. Piusz pápa ismét buzgó tevékenységet fejtett ki, hogy a török terjeszkedését megállítsa, illetve a török iga alól szabadulást adjon. Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke után a törökök a közép-európai terjeszkedés helyett a Földközi-tengeren készültek újabb hódításokra. Elfoglalták 1570-ben Velencétől Ciprus sziget nagy részét és az Adriai-tenger keleti partján több kereskedelmi települést. A pápa diplomáciai erőfeszítései eredményeként 1571. május 19-én Spanyolország, Velence, Genova, a johanniták és a pápa szövetséget kötöttek és hajóhadat szerveztek a törökök ellen
4. Don Juan d Austria volt a keresztes hadak vezére, aki V. Károly német-római császár és spanyol király természetes fia volt. (Blomberg régensburgi polgármester lányától, Borbálától.) Don Juan d Austria és II. Fülöp spanyol király testvérek voltak. II. Fülöp elismerte őt Habsburginak. (II. Fülöpöt a spanyolok egyik legnagyobb uralkodójukként tisztelik. Ő indította Anglia ellen a híres Armada hajóhadat, mely 1588-ban harc nélkül megsemmisült.) II. Fülöp Don Juan d Austria hadvezéri képességeit gyakran felhasználta szárazföldi és tengeri ütközetekben. Amikor Szent V. Pius pápa létrehozta a Szent Ligát a török tengeri haderő megtörésére Don Juan d Austria lett az egyesített keresztény hajóhad vezére. A vezér flottáját három részre osztotta, három alvezér irányítására bízta. Lepantónál az Echinádi (ma Kurtsolari) szigeteknél találkozott a két hajóhad. A tét óriási volt. Ha a törökök győznek, elözönlik Európát, beleértve Olaszországot is. Ha a keresztények győznek, elhárítják az országaikra leselkedő veszedelmet és megőrizhetik vallásukat a pogány erőszaktól. Az ütközet idejére a pápa az egész keresztény világ számára általános böjtöt és könyörgést rendelt el.
Az ütközet előtt a főparancsnok tisztjeivel együtt a Rózsafüzért imádkozta, a papok általános feloldozást adtak a katonáknak, a hajókra keresztes lobogókat tűztek fel. A török hajók számbeli fölényben voltak. Egyesek szerint 230, mások szerint 250 hajójuk volt. A keresztény hajóhad 214 hajóból állt. A szűk szorosban (5-7 km. széles) a szél a törököknek kedvezett. A keresztény hajóhad lelkesedése nem ismert határt. Dél körül megváltozott a szél iránya és az ágyúk füstjét a szél a törökök felé vitte. Ez megzavarta őket. A keresztények Éljen Krisztus kiáltással támadtak a török hajókra. A törökök Allah nevét kiáltották. Amikor a török főhajó Ali fővezérrel együtt elveszett, a többi hajó elmenekült. A török hajóhadból csak 40 menekülhetett el. A többi elsüllyed vagy a keresztények hatalmába került. A győzelem örömét fokozta az a körülmény is, hogy a török hajókban mintegy 12 ezer gályarab nyerte vissza szabadságát.
A keresztény hajóhad fővezéréről említsük még meg, hogy 1573-ban elfoglalta Tuniszt, majd Németalföldön ért el hadi sikereket. II. Fülöp féltékeny lett testvérére és nem támogatta őt. Don Juan d Austria – állítólag – mérgezés következtében halt meg Namur mellett. (Belgium, Brüsszeltől délre 50 km.)
5. A látomás. A fényes diadal nemcsak a katonák rettenthetetlen, bátor, viselkedésének köszönhető, nagy része volt benne a szentéletű pápa buzgó imájának is. Hitelt érdemlő szemtanuk állítása szerint Pius az ütközet idején az egyik szobájában bíborosaival tanácskozott. Egyszer csak fölkelt, odament az ablakhoz, kitekintett Lepantó felé – 900 kilométer -, azután visszafordult és örömtől sugárzó arccal így szólt környezetéhez: Szó sem lehet többé munkáról, adjunk inkább hálát Istennek azért a győzelemért, amelyre éppen most segítette a keresztény sereget. Ő maga elsősorban a Boldogságos Szűz közbenjárásának tulajdonította a győzelmet, ezért a lorettói litániába felvetette a Keresztények segítsége üdvözletet. Elrendelte, hogy a szentolvasó tiszteletére október első vasárnapján külön ünnepet tartsanak.
Más források szerint az ütközet óráiban a Szentatya Szűz Mária képe előtt Rózsafűzért imádkozott, másokkal együtt a keresztény seregek győzelméért. Megjelent előtte a győzelem képe, amelyet közöl a jelenlevőkkel. Oltárképünkön ez a jelenet látható, amint a Szentatya kezében a Rózsafüzér és imádkozik. Fejét elfordítva távolba néz, lelki szemeivel látja a keresztény hajóhad győzelmét.
Hogy melyik módon történt a látomás, ezt mi ma sem állítani, sem tagadni nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy a szent életű V. Pius pápa életének nagy sikere volt, hogy a Szent Ligát létre tudta hozni. Egymással szemben álló feleket, országokat tudott a szent cél érdekében kibékíteni. Ő is tudott hajókat, embereket és pénzt adni a siker érdekében. A törökök Földközi-tengeren való előnyomulását meg tudta akadályozni. A törökök hódító törekvéseit le tudta győzni. A lepantói győzelmet azonban csak bevezetésnek tekintette a tervezett nagy törökellenes hadjárathoz. A csodálatos sikert a Szent Ligához tartozó országok nem használták ki. Egyéni érdekeket állítottak előtérbe.
V. Pius pápa a győzelmet jelentő csata után hét hónappal meghalt. Velence 1573-ban kibékült a Portával. Spanyolország külpolitikája Franciaország és Anglia ellen fordult.
Szent V. Pius csak hat éven át vezette az Egyházat. A hat év alatt nagyon sokat tett érte. Védte tanrendszerét a téves tanításoktól. Kitiltotta Rómából a bikaviadalokat, nem tűrte a rabszolgatartást. A hitélet fejlesztésén munkálkodott, sok embert hozott vissza az Egyházba. Az ellenfél táborában is ismerős volt szent élete. Szelim szultán így beszélt róla: Inkább félek a pápa imájától, mint a keresztények fegyverétől. Egyházáért minden emberit megtett és ehhez adta imáját, a szent ügyért.
A lepantói ütközetről közölt események után felmerülhet bennünk az a kérdés: Mért éppen ott volt a csata? Hiszen a spanyol hajóknak 2000, a velenceieknek 1200, a genovaiaknak 1600, a johannitáknak (Máltáról) 700 kilométert kellett hajózni a csata színhelyére. Több mint 400 év távlatából mi megfelelő választ a feltett kérdésre nem tudunk adni. Ismerni kellene az akkori vitorlás hajók, gályák hatósugarát, utánpótlás felvételét, ivóvíz, élelem, stb. Ha ezeket az adatokat ismernénk, akkor sem biztos, hogy megfelelő választ tudnánk adni. A török hajók saját vizeiken, nehezen megközelíthető öbölben horgonyoztak. Oda kellett hajózni és saját barlangjukban felvenni velük a harcot. A bátor magatartást lehet, hogy a fővezér kezdeményezte, hiszen sokak által elismert hadvezér volt. A lepantoi csata az Egyház történelmének ragyogó eseménye. Ehhez a sikerhez járult hozzá Szent V. Pius pápa. Halálának századik évfordulóján, 1672. május 1-én X. Kelemen pápa boldoggá avatta. 1712-ben XI. Kelemen pápa emelte a szentek közé. A pápák sorában ő az utolsó akit az Egyház szentté nyilvánított.
A templomi festmények szentekről, szent jelenetekről, szentek életéből vett eseményekről szólnak. A kistarcsai templom egyik oltárfestménye egy szent életű pápát és egy kemény tengeri csatát ábrázol. Itt a keresztények a pogány terjeszkedésnek ellenálltak és védték Jézus által alapított Egyházukat.
A falfestmény jobb felső sarkában egy torony látható, mozgó haranggal. A déli harangszóra emlékeztet.
A déli harangszóról a következőket tudjuk. Az Úrangyala imádkozására naponta délben, 12 órakor szólító harangszó. Először 1246-bon a kölni egyházmegyei zsinat rendelte el a déli harangszót péntekre, az Úr szenvedésének emlékezetére. III. Callistus pápa 1456. június 29-én az egész Egyházban elrendelte a déli harangszót. Amint a moszlimokat (török, perzsa, arab) az imám (Mohamedán pap) kiáltása naponta ötször imára hívja, úgy a keresztények mindenütt imádkozzanak a török fölötti győzelemért. A török fölötti győzelem július 22-én fejeződött be. Ez a győzelem Hunyadi János vezérletével Nándorfehérvárnál (mai Belgrád) volt. E győzelem emlékére továbbra is megmaradt a déli harangszó.
Mi keresztények ilyenkor az Úrangyala imát szoktuk imádkozni.
A festmény jobb szélén egy páncélba öltözött harcos látható: Hunyadi János. Ő volt a török-magyar harcok legnagyobb hőse. Apja Vojk, Havasalföldről menekül hazánkba, majd Zsigmond királyt szolgálva kapta jutalmul Hunyad várát. Hunyadi János mintaképe a középkori vallásos lovagnak. Harcaiban a mély vallásosság és hazaszeretet vezérelte. A “hitetlen” török elleni harcot elsősorban mint vallásos kötelességet fogta fel. A kereszténységnek akart szolgálatot tenni azzal, hogy legnagyobb ellenségét kiszorítsa Európából. Ebben rejlik világtörténeti jelentősége. Európa az ő dicsőséges harcai nyomán eszmélt rá először Magyarország nagy történeti hivatásának tudatára. Ettől fogva kezdték emlegetni, mint a kereszténység védő bástyáját. Hunyadi János egyéni életét a keresztény lelkület jellemezte. A vereséget
a bűn isteni büntetésének tekintette. A győzelmi zsákmányokból kolostorokat épített (tövisi pálos-zárda). Mária-tisztelete és a pápa iránti fiúi hódolata a keresztény lovag mintaképévé tették.
A következő személy Szent Bernadett, aki a festményen látható. 1844-1879-ig élt Franciaországban. A Lourdes-i jelenések boldog szemlélője volt. Szegény molnárcsalád gyermeke. 1858. február 1l. és július 10. között 18 alkalommal jelent meg neki Szűz Mária. Lourdes a világ első Mária kegyhelye lett. Bernadett kolostorba vonult. Látomásai után nem tudott földi értékeknek örülni. Hogy miért szerepel Bernadett az oltár mögötti képen, erre választ nem tudunk adni. A festő egyéni elképzelése, kiket jelenít meg a képen. Ha élne, bizonyára elmondaná ezzel kapcsolatos gondolatait. Mi nem tudjuk, hogy a négy évszázaddal később élt Szent Bernadett miért kerül az úgynevezett “török” világba.
Egy szakadozott ruhában térdelő embert látunk fa törmelékeken térdelni. A helybeli hívek úgy tudják, hogy ez az ember jelképezi a romokban heverő ország építését. Találó gondolat. Hiszen a tatár pusztítás után volt a török pusztítás. Azóta is volt a magyar nép életében sok szomorú dátum. Ha csak a huszadik századot vesszük: volt két világháború, volt egy Trianon, mely országunkat egy harmadára zsugorította, volt egy szabadságharc 1956-ban. A magyar embernek volt mindig mit építeni. A földre roskadt, térdelő ember jelkép is lehet: nekünk sokszor kellett mások által elpusztított hazánkat újjáéépíteni.
A kistarcsai templom oltárképét és attól jobbra lévő falfestményt igyekeztem megmagyarázni. Ha csak egy olvasóban tudtam is szent gondolatokat ébreszteni, akkor már nem volt hiábavaló az oltárképekről megjelent írás.

Somlai József kistarcsai esperes-plébános
2002. október