Kiss Dávid atya bemutatkozása

Kiss Dávid atya

Kiss Dávid atya

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba! (Mt 9,37-38)

Kiss Dávidnak hívnak, mivel nem ismeretlen a személyem a közösség és az olvasók előtt, ezért csak néhány adatban foglalnám össze, hogy honnan jövök, honnan indultam el évekkel ezelőtt.

Gyermekkoromat édesanyámmal, testvéremmel: Andrással, nagymamámmal, valamint édesanyám  élettársával töltöttem. Kistarcsán a Kölcsey Ferenc Általános iskolában tanultam, majd a Váci Piarista Gimnáziumban érettségiztem 2010-ben. Egerben végeztem el a teológiai tanulmányaimat, és itt töltöttem a szemináriumi éveimet is. Szabadidőmben gyakran túrázom és járom a természetet, valamint ha tehetem, gitározom is, vagy zenét hallgatok.

Ki, kik egyengették utadat a papi pálya felé? Kik voltak példaképeid segítőid támogatóid?

Somlai József atyát említem, aki a ministráláson keresztül segítette a lelkiéletem növekedését. Gimnáziumi éveim alatt Lobmayer Imre SchP atya egyik lelkigyakorlata indított arra a tapasztalatra, amely első megtérésem volt. Isten jelenlétének és irgalmas, felemelő szeretetének megtapasztalása után indult el a hivatásom elmélyülése.

A szemináriumi évek alatt komoly segítséget jelentett az a 30 napos lelkigyakorlat, amelyet Vízi Elemér SJ atya vezetett. Mind a mai napig meghatározó számomra a jezsuita spiritualitás. Lelkivezetőm Szabó József atya, szemináriumi spirituális, aki az elmúlt években elősegítette az önismeretem és istenkapcsolatom kibontakozását. Olyan segítőtársat és vezetőt ismertem meg benne, akinek az útmutatására a következő években is számítok és számíthatok. Hivatásom útján megerősítést és támogatást kaptam a Kistarcsán élő hívő emberektől. Bátorító szavaik, imáik és anyagi segítségük elkísért az előző években, amiért nagyon hálás vagyok.

Örömteli megerősítés volt továbbá az, hogy több hivatás is származik Kistarcsáról, és közülük személyesen ismerem Bakonyi János atyát és Frigyes testvér, (született: Orbán Csaba szerk.) premontrei szerzetest. Szentek között a következő példaképek állnak előttem: Charle De Foucauld, Keresztes Szent János, Loyolai Szent Ignác és Bosco Szent János, valamint Szent István király, aki védőszentem is.

Mikor határoztad el, hogy a papi hivatás felé veszed utadat?

Folyamatosan érlelődött bennem a hivatás gondolata, már az általános iskola végén is, de komolyan csak gimnázium 3. osztályában került elő. Egy lázadó, kérdező, válaszokat kutató időszak után a fentebb említett lelkigyakorlaton mély istenélményem volt, amely után komoly hívó hangként jelentkezett Jézus hívása: „Kövess engem!” Hosszabb töprengés után egy péntek éjjel történt álom vagy „látomás” keretében kaptam egy egyértelmű meghívást, amely mind a mai napig erőforrás számomra, valamint hivatásom stabil alapja, mert teljesedni látszik, amit akkor rám bízott az Úr. Ez az élmény belső erővel él bennem, és ezután mertem határozott igent mondani Jézusnak, amelyet az óta sem bántam meg, sőt a legjobb döntés volt az életemben.

Milyen véleményekkel találkoztál miután nyilvánvalóvá vált, hogy Te pap szeretnél lenni, mit szólt a család és a baráti köröd?

Családomban és baráti körömben is pozitív visszajelzéseket kaptam, bár volt, aki meglepődött ezen. Baráti körben kedves élményem a tavalyi 5 éves érettségi találkozónk, ahol osztálytársaim és barátaim együtt fejezték ki, hogy örömmel és büszkeséggel tölti el őket, hogy ezt a hivatást elfogadtam és végig jártam az ide vezető utat.

Milyen teológiai szakterülettel foglalkozol szívesen?

Érdeklődéssel tölt el a teológián belül az ún. Theologia Spiritualis, vagyis a lelkiélet teológiája. Szakdolgozatom is a lelkivezetésről szól. Főleg az a kérdés foglalkoztat, hogy milyen módokon lehet Isten működését felfedezni az emberek életében és rámutatni arra, hogy Isten velünk van ma is és tevékenyen gondot visel minden emberre. Ennek megvannak a gyakorlati és elméleti elemei és modelljei, amelyet igyekszem saját életem részévé tenni és másoknak ajánlani.

Többször hallottalak Szűzanyáról beszélni egy-egy elsőszombati prédikációban. Szűz Mária a Te életedben mit jelent?

A Vele való kapcsolatom mindig csak másodlagos volt. Mária ezt mondta a szolgáknak a kánai menyegzőn: tegyetek meg mindent, amit Fiam mond! A keleti ikonok világában Mária mindig együtt van ábrázolva Jézussal és mindig rá mutat. Hivatásomban Mária mindig emlékeztet engem arra, hogy Jézusra figyeljek. A rózsafűzért imádkozom, amely egy Jézusról szóló imádság. Máriával együtt szemlélem és imádom Jézus Krisztust és belemélyedek Megváltónk életének egy-egy eseményébe. Mária tehát jel és segítőtárs a hivatásomban. Egy Mária ikon most is itt van a szobám falán és időnként megállok, szemlélem és imádkozom e kép előtt.

Kisgyermek korodban gyakran láttalak a nagymamáddal a templomba jönni. Ő mennyire volt meghatározó abban, hogy a papi hivatást választottad?

Olyan szempontból fontos az ő személye, hogy gyermekkoromban ő volt az, akin keresztül bekapcsolódtam az egyházközség életébe. (((A konkrét meghívásomhoz azonban nem érzem, hogy kötődne az ő példája vagy személyisége.)))

Diakónussá való szentelésed milyen érzéseket váltott ki benned?

Természetesen öröm és belső lelkesedés volt bennem a szentelés után, ahogy most az áldozópap szentelésre készülve is eltöltenek ezek az érzések. Kíváncsiság is van bennem, hogy megyéspüspök atyánk, hova és melyik közösségbe küldd majd, ahol a szolgálatomat teljesíthetem. Vác meglepett, de nagyszerű helynek bizonyult ahhoz, hogy növekedni és fejlődni tudjak.

Leendő hivatásodat milyen alappillérekre fogod építeni? Gondolkodtál már ezen?

Hivatásom alapja az Istenkapcsolat. Ez a szentmisében, zsolozsmában, elmélkedésben, szentségimádásban, a szentírás olvasásában és egyéb módokon nyilvánul meg. Jelmondatom Iz 42,6, amelyet több alkalommal kaptam belső imában válaszra arra a kérdésemre, hogy Jézus milyen alap igét akar nekem adni. Napjaimban is első helyen az imádság áll és utána a szolgálat. E két terültet összehangolása nehéz és kihívást jelent, de tapasztalatom szerint csak így tudok Isten akarata szerint jelen lenni a hívő emberek között.

Hivatásomban szeretnék embereket bevezetni a lelkiéletbe és több talentumot is kaptam, amelyeket igyekszem használni és kamatoztatni: egyik ilyen adottság, hogy valamiért megnyílnak az emberek előttem, amikor hallgatom őket és gyakran belső világukat feltárják nekem.

Megkaptam a lelki tisztánlátás vagy megkülönböztetés ajándékát Istentől, ezért gyakran kérnek már atyák is itt Vácon tanácsot és szempontokat tőlem egy-egy kérdésben. Ez nagy bizalom felém, de komoly felelősséggel is jár.

A szentbeszédeimről azt a visszajelzést kapom, hogy értik az emberek és megérinti őket. Ebben a tanévben gyakran beszéltem a székesegyházban és a környező templomokban, valamint fiatalok és munkatársak előtt. Mivel ezek az Istentől ajándékba kapott adottságaim, ezért hiszem, hogy ezeket használva fog Isten vezetni azon az úton, amelyet előre még nem látok be.

Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül és a nemzeteknek világosságul. (Iz 42,6)

Köszönöm a beszélgetést Isten áldása kísérjen továbbra is azon az úton, amelyet megmutatott neked.

Korbély E.